Október 23-ára emlékeztünk...

A csarnokban 800-an vagyunk… Néma csend… Hallani a higanylámpák tompa hangját… Felcsendül egy gyönyörű hang a színpad felől… Mindenki a hang irányába fordul… Ha én rózsa volnék  - elkezdi énekelni egy nyolcadikos lány - … A nyolcvan fős kórus a refrénnél csatlakozik… Megfagy a levegő…

„Mi volt 1956, barátom? Múlt, ami elmúlt?
Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt… Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet! Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett.
Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a valami.
Hogy Valami volt: s ez a Szabadság. És hogy futott előle a Gazság!
Pattant ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenics.
A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép:
ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt.
Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre,
s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság?
És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják?
A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
Nem kértél sokat, csak életed,
s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámítják talán a véredet.
Vér–vár. Vér – vád. Vér – ver. Aléltan elhever.
A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed.
Földedbe bevernek mint jelző karót. Élethosszig fizetheted ezt az adót.
Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed? Hiába kérdezed…
Ahogy a helyet nézed népeknek sorában,
légy büszke arra:
ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.”

Adorján András – Kocsis L. Mihály: Mi volt 1956?

A 8.a tanulói hetek óta készülnek arra, hogy méltó műsorral tisztelegjenek október 23-a emlékére. Az osztályfőnökük  Szondiné Asztalos Éva nem hiába adta a sok instrukciót, javított ki minden hibát… Az látvány elragadott mindenkit. A tüntetők skandálása, a korabeli ruhák, kellékek, a géppuskaropogás mind hozzájárult az életszerűséghez.

Az 56-os hangfelvételek, videók „kézzelfogható”, „tapintható” élményt adtak át. Múlt és jelen határa fél órára megszűnt…

A nyolcvan fős gyermekkórus zengő hangja mindenkit ámulatba ejtett. Olyan pluszt adva ezzel az előadáshoz, ami még felejthetetlenebbé tette ezt a péntek délelőttöt. Köszönjük Módráné Fekete Katalinnak a felkészítést.