Névadónkról

II. Rákóczi Ferenc

1676. március 27-én született Borsiban.

Apja I. Rákóczi fejedelem. Anyja Zrínyi Ilona.

Erdély fejedelmévé választották 1704. július 7-12-én Gyulafehérvárott.

A szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé kiáltották ki 1705.

Erdély fejedelmi székébe beiktatták 1707. április 4-én Marosvásárhelyen.

Felesége  /1696) Hessen-rheinfelsi Sarolta Amália.

Gyermekei: György, József. Meghalt 1736. április 8-án Rodostóban.

Hamvai 1906 óta a kassai dómban nyugszanak.

,,Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok kebelében a szabadságnak szerelmét…” -írta II. Rákóczi Ferenc az Emlékirataiban. Ez a küldetéstudat végigkísérte életében. A Rákóczi családban a Habsburgok elleni harcnak régi hagyománya volt. Ezt látta édesanyjától, Zrínyi Ilonától és nevelőapjától, Thököly Imrétől is. Ezt a tudatot erősítette az is, hogy ősei között négy erdélyi fejedelem volt.

A Rákóczi, a Báthoryak, a Zrínyiek vére keveredett ereiben. Ott volt édesanyja, Zrínyi Ilona mellett Munkácson, az évekig tartó császári ostrom alatt. A megadás után Kollonich érsek jezsuita szellemben neveltette, mindenek előtt az udvar iránti hűségre, majd a dinasztia iránti hűséget meg a Habsburg-házasság kötelékével is igyekezett megerősíteni. Rákóczi Ferenc ősei rebellis nyomdokaiba lépett, s gyorsan ő is a bécsújhelyi börtönben Találta magát, felségárulás vádjával. Megszökött, Lengyelországba emigrált, majd a tiszaháti Parasztok hívására 1703. június 14-én Magyarországra érkezett, és élére állt a Habsburgok elleni szabadságharcnak. 1704 nyarán Rákóczi Ferenc bizalmi emberei a gyulafehérvári országgyűlésen elérték uruk fejedelemmé választását.

Az 1705 őszén tartott Széchenyi országgyűlésen megalakult magyarországi rendek konföderációja, s II. Rákóczi Ferencet Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Döntés született arról is, hogy a konföderáció az erdélyi rendekkel is szövetséget köt. A tényleges szövetséget azonban nem sikerült tető alá hozni, mert közben Herbeville tábornagy serege bevonult Erdélybe, s az osztrák megszállás nyomása alatt az erdélyi főurak 1705 decemberében eltörölték Rákóczi fejedelemségét. Hamarosan azonban, 1706 elején Erdély (néhány szász város kivételével) újra felkelők kezére került. A Kuruc jelenlét eredményeként az erdélyi urak és a városok képviselői újra Rákóczi hűségére álltak. Majd 1707 április 5-én Marosvásárhelyen az országgyűlés kimondta Erdély elszakadását a Habsburgoktól, s rendelkezett a négy bevett vallás szabad gyakorlásáról is. Az ónodi országgyűlés hasonló, radikális határozatokat hozott Magyarországra vonatkozóan: kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, s a szabadságharc tartamára felfüggesztette a nemesi adómentességet.

Rákóczi 1707 őszén Erdélyben Rabutin ellentámadása miatt kénytelen volt meghátrálni, azonban bízott abban, hogy a nemzetközi béketárgyalásokon a svédek és az oroszok felkarolják Magyarország és Erdély ügyét. Ennek előmozdítására utazott el a fejedelem 1711 elején Lengyelországba. Távolléte alatt Károlyi Sándor kuruc főparancsnok – háta mögött érezvén a rendek támogatását – 1711. április 30-án békét kötött Szatmáron a Habsburgokkal. A tárgyalásokon Erdély önállósága szóba sem került. A majtényi fegyverletétel után Erdélyben visszaállt a Habsburg-uralom, Magyarország és Erdély fejedelme pedig elindult a száműzetésbe.