Óvónéni! Iskolás vagyok!

Bizony! Ez volt az első mondat,ami az elsősök száját elhagyta,mikor sor került arra az örömteli találkozásra,amit a tanító nénik szerveztek meg azoknak az óvónéniknek,akik az előző években foglalkoztak tanítványaikkal.

És a gyerekek megtettek mindent,hogy bebizonyítsák,tényleg igaz- már iskolások!

Az egyik osztályban ügyesen kijavították a Rosszcsont tanító néni által elkövetett hibákat. A másikban, interaktív órán,az óvónéniket is bevonva bizonyították meglévő olvasástudásukat Őszmanónak. Különösen elcsodálkoztak a vendégek azon,hogy a harmadik osztályban a tanító néni csak németül beszélt a hajdani ovisokhoz,akik- láss csodát- mindent értettek!

Mindössze két hónap telt el az iskolaév megkezdése óta, mikor ezek a gyerekek átlépték az iskola küszöbét. Örömmel jöttek,mint minden gyerek,várakozásokkal telten,együtt kis barátaikkal,esetleg testvérükkel. A tolltartókban az összes ceruza tűhegyes volt,a tantárgyak izgalmasnak tűntek,a tanítók kedvesnek.

Az első hetekben nem is kellett még sokat tanulni. A felnőttek feladata csupán csak annyi volt,hogy segítsék megőrizni ezt a lelkesedést,és az oviból hozott alapokra megkezdjék az építkezést. Azt hiszem ez a találkozó,hasonlóan az előző évekhez,remekül bizonyította,milyen jó az együttműködés az intézmények közt.

Fontos is ez,hiszen ez az információáramlás nagyban megkönnyíti minden pedagógus munkáját óvodában,iskolában egyaránt.

Az óvónénik különösen annak örültek,hogy már ilyen hamar,a beszoktatás után eljöhettek megnézni a gyerekeket. Láthatták,hogy állják meg a helyüket itt,a mi iskolánkban.

Megelégedve konstatálták a munkában lelkesen és kreatívan résztvevő,író, olvasó, számoló,idegen nyelven beszélő,okos kis tanítványaink szorgos, hétköznapi valóságát.

Látták azt is,hogy az itt tanítók mennyi figyelemmel,sokféle  módszerrel,simogató szeretettel teszik színessé ezeket a hétköznapokat. Hogyan válik a tanulásból játék, a feladatokból pedig megfejtésre váró rejtvény.

Mindent összevetve,ezen a napon is jól érezte magát felnőtt és gyerek egyaránt. Bizonyítást nyert, hogy a mi elsőseink már igazán, valóban, minden kétséget kizáróan és véglegesen iskolások,és ez nektek is köszönhető,kedves óvónénik!