Tanévnyitó ünnep

„A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat. Nem kell tökéletesnek lennie. A világ sem az.” 

                                                   Tari Annamária

TANÉVNYITÓ ÜNNEP 2014.

Ünnep, amikor hosszú idő után újra találkozunk, és ünnep, mikor új fejezet nyílik életünkben, különösen annak, aki először érkezik közénk. Ünnep, maga a találkozásra való készülődés és ünnep, maga a találkozás.

Ki, hogyan, miként készülődött, hogyan öltöztette a szívét az idei évnyitóra?

A gyerekek jól magukba szippantották a nyár észbontó illatát, élvezték a mozgást, a lustálkodást, a bandázást, vidáman táboroztak és természetesen szorgalmasan írták a nyári naplóikat, olvasták a kötelező olvasmányokat.

A szülők, miután beszippantották a nyár bódító illatát és kiélvezték nyúlfarknyi szabadságukat, gyerekeiket a nagyszülőkre és különféle álszabadságos pedagógusokra bízva, serényen dolgoztak tovább munkahelyükön, hogy megteremtsék a tanulás megfelelő körülményeit.

A pedagógusok beszippantván a nyár semmihez nem fogható illatát engedelmeskedtek az igazgatói parancsnak – miszerint legyenek boldogok -, és nekiláttak megvalósítani a feladatot, végrehajtani az utasítást.

Kipróbáltak mindenféle külföldi és belföldi nyaralást, de mindezt csak azért, hogy hazatérve újult erővel vessék bele magukat a munkába. Közülük sokan pályázatokon dolgoztak, hogy ötleteikkel segítsenek játékosabbá tenni az iskolában töltött napokat. Mások azon törték a fejüket, hogy milyen eszközökkel tegyék a diákok számára könnyebbé a tanulást.

Szépültek a tantermek és ebben sokszor a szülők is segítettek.

Az évnyitóra is serényen készültünk: ki verssel, műsorral, ki beszéddel, ki nótaszóval, kacagással.

És mindenki, kifújván a nyár-, és belélegezve az ősz serkentően mámoros illatát:

                     felvette az ünneplőjét,

kifényezte nyári emlékeit,

magára öltötte a viszontlátás boldog mosolyát,

napszemüvegét lecserélve próbálta felismerni megnyúlt diákjait, azonosítani pihenéstől megfiatalodott tanárait,

és lelkét felvirágoztatva, meghatottan érezte:

VÉGRE ITT! VÉGRE EGYÜTT!

Hiszen ezért van az egész bódító, észbontó, semmihez sem fogható nyár, hogy utána itt állhassunk csillogó szemmel, ünneplőben testestől-lelkestől, hogy örüljünk egymásnak és együtt biztassuk az elsősöket úgy, ahogy velünk is tették a felsőbb évfolyamosok valaha. Jó az életnek ebben az örökös körforgásában újra és újra részt venni, becsülni a régit és örülni az újnak.

Hajrá, fussunk neki megint, kezdjük újra és folytassuk, ahol abbahagytuk:

„Tudd meg ki vagy, és légy azzá!”, hiszen mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, melyet csiszolni és formálni kell, mire rátalálunk.

Ehhez kívánok erőt, kitartást és jó egészséget minden pedagógusnak, szülőnek és diáknak!

                                                                                       Szeretettel: Erika néni