Izlandi tanulmányút

Szeptemberben öt pedagógusunk vett részt egy öt napos izlandi tanulmányúton. Az út fő célja az volt, hogy kibővítsük arra vonatkozó ismereteinket, hogy mit tehet a pedagógus az iskolai agresszivitás ellen.

Mindezt azoktól tanulhattuk meg, akik évek óta egyértelműen sikeresen alkalmazzák a világhírű Olweus-féle agresszió megelőző- és kezelő módszert. Ugyanis a családi környezet, a szülői kapcsolatok, a gyermek egyéni alkati jellemzői sok szempontból a legmeghatározóbbak az agresszív megnyilvánulások szempontjából, ennek ellenére jól körvonalazódott, hogy milyen nagy felelősségük van a pedagógusoknak a sérült minták korrekciójában, a megfelelő segítség, támogató légkör biztosításában, ami lehetőséget kínál a gyermek számára, hogy önálló, független, a saját életéért felelősséget vállaló lénnyé váljon, hogy rátaláljon saját szabadságára, függetlenül attól, mi az, amit a családból hoz magával, illetve abban, hogy a gyerekeket abba az irányba terelhesse, ami képességeik és tehetségeik kibontakozását biztosítja, valamint hogyan járulhat hozzá a gyermek önbecsülésének megerősítéséhez.

Az EGT alap pályázati ösztöndíja segítségével jutottunk ki Izlandra és vehettünk részt ezen a továbbképzésen.
Délelőttjeinket Reykjavik három iskolájában töltöttük, illetve egyik napon előadásokat hallgattunk a témából.
Az iskolákban az Olweus – módszerrel és az izlandi oktatási rendszerrel történő megismerkedésünk után végig jártuk a konkrét helyszíneket, az osztálytermeket, ebédlőket, könyvtárakat, tanműhelyeket, sportlétesítményeket és mindent, amit csak lehetett.

Mindenütt kedvesen fogadtak bennünket, mi pedig töménytelen dologra kíváncsiak voltunk, kérdéshalmazokkal árasztottuk el az ottani kollegákat. Rengeteg ötletet kaptunk és lestünk el, melyekből már ebben a tanévben megszeretnénk valósítani párat.

Az egyik iskolában találkoztunk egy magyar kolleganővel, aki testnevelést tanít kint 3 éve. Ő is örült a magyar szónak, mi pedig, hogy őszintén beszélgethettünk az iskolák világáról. Evidens, hogy nagyon sok az eltérés, a problémák, a gyerekek, a hagyományok és a lehetőségek terén a két ország között, azonban a neurotikus pontok azonosak, így sokat tanulhatunk egymástól. Számunkra egy sokkal lassabb, csendesebb, nyugodtabb, lenyűgöző világba csöppentünk. Több tanórán is hospitálhattunk és bár izlandi nyelven folyt a tanítás (kivéve az angol órát) a tanulók viselkedése, az óra szervezési módszerek, munkaformák, a motivációs szintek mégis nyilvánvalóvá váltak előttünk is.

Megtapasztaltuk, hogy az Olweus-módszer, melyet több éve alkalmaznak, gyakorlatilag preventívvé vált, az iskolai agresszió szintet valóban a minimálisra csökkentette. Számunkra érdekes volt, hogy milyen sok technika foglalkozásuk van az ottani gyerekeknek. Faipari, textilipari, műhely, tankonyha stb. áll rendelkezésükre, melyekben lelkesen alkotnak diákjaik. A minden gyerek számára kötelező napi 20 perces olvasást az iskolakönyvtárban valamennyien elirigyeltük.

Délutánonként pedig szabadon ismerkedhettünk Izland természeti csodáival. Gejzírek, vulkánok, vízesések hada ejtett rabul bennünket.
Hálásak vagyunk az EGT alapnak, hogy lehetővé tette számunkra ezt a hasznos, felejthetetlen élményekkel teli utat.

Öt órás repülőút után testileg ugyan fáradtan, de lelkileg felfrissülve, megfiatalodva, teli ötletekkel, gazdagon értünk haza.
Az ott tanultakat pedig igyekszünk mielőbb átadni itthoni kollegáinknak, hogy a rákóczis gyerekek hasznára is válhassanak új ismereteink.