Advent

Várni valakit , akit szeretünk , mindig nagy öröm. A találkozásra való készülődés , a várakozás, már maga ünnep.

Saint-Exupery , A kis hercegben, oly szépen fogalmazza meg ezt az érzést :

„Ha délután négykor érkezel , én már háromkor elkezdek örülni .Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek .Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak „úgy” jössz ,sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet , szükség van bizonyos szertartásokra is.”-mondja a róka a kishercegnek.

Fokozottan így van ez a karácsonyi ünnepkörrel , hiszen ez a szeretet ,a család ünnepe. Leginkább a szülők feladatai sokszorozódnak. Nagy erőkkel járják a várost ,keresgélik az ajándékokat, lakást díszítő tárgyakat, az ünnepi menühöz valókat. Igyekeznek , hogy maximálisan teljesítsék a nyomasztó elvárásokat ; miszerint ilyenkor ragyogni kell a lakásnak, legalább hatféle házisütemény legyen az asztalon, és bizony az ajándék is olyan legyen, hogy kellő örömet szerezhessenek vele.

Próbálják a külsőségekkel is megteremteni a családi otthon karácsonyi békességes-boldogságos hangulatát.

S ez bármilyen hívságos- be kell ismernünk - hozzátartozik külsőnk ünneplőbe-tételéhez.

De hogy öltöztessük díszbe a szívünket?

A tárgyak , a külső dolgok hajszolásában elfelejtjük , hogy nem az ajándék a legfontosabb, hanem a figyelem és a meglepetés. Hogy az ünnep az együttlétről szól, az estébe nyúló beszélgetésekről, az önfeledt együttjátszásokról, szeretetünk kifejezéséről.

Mai zaklatott világunkban a lelkünk mélyén, talán mindannyian várunk, keresünk valamit. Várjuk a szebbet, a jobbat, a csodát, a Messiást.

Pedig már eljött. Csöpp lábai elé aranyat, tömjént és mirhát halmoztak a messzi földről jászolához igyekvő háromkirályok./ lásd: külsőségek /

Aztán megnőtt, és mi vele, tőle tanuljuk azóta is : csak az az ember igazán gazdag, aki tud, és akar adni. És aki ad is.

Adni pedig annyi mindent lehet. Időt, figyelmet, erőt, őszinteséget, önzetlenséget és hűséget.

Néha egy érintés, egy jókor kimondott szó is elég.

Adjunk egymásnak feltétlen bizalmat és tiszteletet. Adni öröm, és talán a legfőbb földi jó, ami semmi áron nem vásárolható.

Gyermekként én is úgy éltem át karácsony estéjének családi együttléteit, mint rokonaim kölcsönös szeretetének ismételt bizonyítékát, és annak tudatát mélyítette el bennem, hogy nem vagyok magamra utalva, s ha bárhol, bármikor egyedül találom magam, az arcot kapott, kiapadhatatlan szeretet segítő erejét érezhetem.

Mindezeket az erőfeszítéseket, csak felnőttlélekkel éli át az ember- állandó vágyódásban az iránt, hogy ő maga lehessen a karácsonyi angyal.

Ám az angyalok nemcsak hírül adták a kisded születését, nemcsak megjelentek a prófétáknak és nem is csak olyan jeles napokon jönnek el, mint a karácsony, hanem az év minden napján  itt vannak velünk.

Ezek az angyalok, pedig ti vagytok, gyerekek! Főleg szüleitek számára! Mert a mindennapok nehézségei között folytonos ajándék  a születésetek, az első mosolyotok, lépésetek, ajándék az ölelésetek, egy-szavatok, kipotyogó egérfogatok, kamaszos mutáló hangotok és ajándék, mikor nem sikerül eléggé titkolnotok, hogy még mindig és mindig szükségetek van ránk.

Kedves mindennapi angyalaink!

Öltöztessétek lelketeket ünneplőbe, és karácsony napjára fényesítsétek ki a csillagokat is!Legyetek jók , ha tudtok – más semmi nem számít!

Pap-Gömöry Erika