A környezetvédelem és fenntarthatóság tanulmányozása Dublinban

Be a Changemaker! – a környezetvédelem és fenntarthatóság tanulmányozása Dublinban

Nagy izgalommal vártuk tanítványainkkal a májusi dublini, csoportos tanulói mobilitást, mert sok akadályt nehezítette meg a megvalósulást a pandémia miatt. A Tempus Közalapítvány beleegyezésével megváltoztattuk a mobilitás célját, mivel az olasz partneriskola csak ezen a programon tudott velünk együtt dolgozni.

Az otthoni készülődés része volt a szülői értekezlet, tanulói megbeszélés, valamint a Zoom megbeszélés a fogadó iskola koordinátorával. Tájékozódtunk az aktuális beutazási szabályokról. Tanítványaink nyelvi, szaknyelvi és kulturális felkészítése a szakórákon történt. Kitöltöttek egy online szintfelmérő tesztet is, amit a fogadó iskola küldött.

2 hetedikes és 8 nyolcadikos tanulóval repültünk Dublinba május 16-án. Este a dublini repülőtéren a koordinátor várt bennünket és mindenki találkozott a fogadó családjával. Megkaptuk a helyi közlekedésre érvényes heti jegyet és sok hasznos tanácsot kaptunk a lehetséges veszélyekről, megbeszéltük a másnapi találkozó helyszínét is.

Este izgatottan vártuk a híreket a gyerekekről, az első közös vacsoráról a fogadó családdal. Mindenki lelkesen mesélt a szobájáról az ízletes vacsoráról és a családoknál elszállásolt más külföldi diákokról.

Másnap reggel nagyon izgatottak voltunk, mivel mindenkinek önállóan kellett eljutni a Trinity College találkozóhelyhez. Be kell vallanom, mennyire megkönnyebbültünk, amikor a gyerekek pontosan megérkeztek, bár voltak, akik közel egy órát utaztak a reggeli csúcsforgalomban. Közösen sétáltunk el az ELI épületéhez, ahol találkoztunk az olasz csoport tanulóival.

Az olasz csapat, akikkel részt vettek a mobilitáson gyermekeink, 15-16 évesek voltak és Triesztből érkeztek. Később arról számoltak be nekem a mieink, hogy mennyire jól kijöttek az olasz gyerekekkel. A legtöbb programot velük töltöttünk. sőt a magyar fiúk együtt laktak az olasz fiúkkal, így éjszakába menő pókerpartikat is tartottak. Vidám egy hetet töltöttünk el együtt, igazi csapattá kovácsolódtak az eltöltött közös programok után.

A mobilitás angol nyelven folyt. A csoport a fenntarthatóságról és a környezetvédelemről tanult, miközben a digitális képességeiket is fejlesztették, prezentációk készítésével. A magyar tanulók lenyűgöző teljesítményt nyújtottak, nagyon büszke voltam rájuk, amikor az előadó és a koordinátorok dicsérő szavait hallhattam róluk. Tanulóink érdekes előadásokat hallgattak a témában, ők maguk is készítettek prezentációkat, online felületek alkalmazásával végeztek méréseket. Bár a téma elég nehéz, viszont nagyon aktuális, ezért a tanulók számára számos olyan példakerült elő, ami az ő mindennapjaikban is észlelhető, ezért sok saját tapasztalatot tudtak a beszélgetésekbe beleépíteni.

Az 1. nap témája az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság fogalmának meghatározása volt, majd mindenki kiszámolta a saját karbonlábnyomát egy online felületen és tanácsokat adtak egymásnak, hogyan tudnák a kapott értéket csökkenteni.

Mivel esett az eső, ezért a városnézés programjait felcseréltük, így ellátogattunk a Történelmi Múzeumba és a Nemzeti Galériába. Megismerkedtünk a viking történelemmel, megcsodáltuk a galéria értékes gyűjteményét.

                A 2. nap témája az éghajlatváltozás hatásai az élőhelyre és az ökoszisztémára. A tanulók megvitatták a kialakult helyzetet és megoldási javaslatokat gyűjtöttek. A témához kapcsolódóan több cikket is feldolgoztak, új kifejezéseket tanultak meg. Lementünk a Liffey csatornához, ahol érdekes fotók készültek az emberek hatásáról a környezetre.

Délután ellátogattunk a Trinitiy College-ba, ahol egy egyetemista vezetett bennünket körbe az épületben és végül megnéztük a fantasztikus könyvtárat is a Book of Kells lenyűgöző miniatúráival.

                A 3. nap témája a biológiai sokféleség és az élőhelyek csökkenése, valamint a veszélyeztetett állatfajok voltak. Csoportban gyűjtöttek össze minél több veszélyeztetett állatfajt, megvizsgálták az okokat és a lehetséges megoldásokat. A tanulók az olasz tanulókkal közösen 3-4 fős csoportokban kiválasztottak egy-egy állatfajt és bemutatták egymásnak az elkészített prezentációkat.

Délután ellátogattunk a Phonix Parkba, ahol etettünk dámvadakat és megtekintettük a Wellington emlékművet is.

                A 4. napon a műanyag környezetre gyakorolt hatása volt a fő téma. A tanulók vegyes csoportokban összegyűjtötték, hol használnak műanyagot, mire használnak műanyagot, milyen káros hatással jár a műanyag a környezetre. Ötletbörzét tartottak, hogy mivel lehetne a műanyagot helyettesíteni és milyen megoldással lehetne a veszélyhelyzetet megoldani.

Délután városnézésre mentünk, ahol Dublin fő nevezetességei közül megtekintettük a várat, a StChris templomot, átmentünk a HalfPenny hídon, végigsétáltunk az O’Connely utcán és megtekintettük a Famine emlékművet is a Liffey partján.

                Az 5. napon az erdőfelújítás és a karbon kiegyenlítés témájához kapcsolódóan egy videót néztünk meg az erdők élővilágáról, az erdőírtás okairól és következményeiről. A tanulók egy vitát rendeztek ahol a környezetvédők és a fakitermelő cégek képviselői adták elő érveiket az erdők ügyében. A vita nagyon jól sikerült.

Délután a botanikus kertbe látogattunk el, ahol több ritka növényfajt tekintettünk meg.

Az utolsó közös napon, csodálatos napsütésben az olasz csoporttal együtt, vonattal kimentünk Bray tengerpartjához, ahol takarítottunk a tengerparton és a bátrabban fürdöttek a hideg tengerben is. Brrr!:-)

Mivel a járatunk csak este másnap este indult, ezért még Howth-ba, egy közeli halászfaluba is elvonatoztunk, ahol a tengerben fókát láttunk, a parton pedig szemtelen sirályok próbálták elcsenni tőlünk a rendelt fish&chips ebédünket.

Ez volt az utolsó program a hazautazás előtt, a járat éjfél után szállt le Budapesten, ahol a gyerekeket izgatottan várták a szülők.

Személy szerint nagy élmény volt két év bezárás után ismét utazni, jó érzés volt újra ellátogatni Dublinba, új ismeretségek születtek, jövőbeli szakmai kapcsolatok kezdődtek, amelyek hozzájárulnak majd hasonló csoportos mobilitások megszervezéséhez.

A résztvevő tanulók itthoni beszámolóit hallgatva minden perce megérte. Bízom benne, hogy az akkreditáció megszerzésével még több tanulónk számára nyílik lehetőség arra, hogy megismerjen más európai kultúrát.

„Nekem a legjobban a tengerpart és a kastély tetszett, de a Trinity College Könyvtára is meseszép volt. Mivel még nem repültem, ezért az egy hatalmas élmény volt, de az ír családok életébe belelátni sem volt mindennapos élmény. Ez egy csodálatos lehetőség volt arra, hogy teszteljem a beszédem a hétköznapi beszédekben élesben és, hogy halljam a nyelvtani alakokat a természetes közegükben. Emellett megtekinthettem, hogy az interneten írt kultúra mennyire tükrözi a valóságot. A mobilitás során sokat tanultam, fejlődtem különböző dolgokban. Megtanultam magabiztosabban használni a nyelvtanokat a beszédben és különböző új és hasznos kifejezéseket. Fejlődött az önállóságom és a tájékozódási képességem.” (Gyurcsik Evelin 8.a)

A kedvencem egyértelműen az órák voltak. Értékelni kezdtem az ilyen élményeket. Úgy érzem, nagyon értékes volt hallgatni a tanárt angolul, és tanulni a bolygó megmentéséről. Tetszett, hogy rengeteg érdekes dologról beszélgethettem Edie-vel, és tanulhattam tőle.

Az élmény, amelyet a legjobban élveztem, az Írország körüli túrák voltak. Csodálatos látnivalókhoz és csodálatos strandokhoz mentünk. Nagyon megcsodáltam a füvet országszerte, mert Magyarországon elég nehéz ilyen zölden és gyönyörűen tartani a füvet.

Én személy szerint még soha nem jártam Írországban, így ez az egész teljesen új dolog volt számomra. Azt hiszem, sokat tudtam angolul kommunikálni emberekkel, és ez olyan dolog, amivel Magyarországon nem nagyon találkozni. És még ha meg is teszed, akkor is egy osztály korlátai között, szóval a magyarok is angolul beszélnek egymással. Ez csak új volt és nagyszerű.

Sokat tanultam angolul, hogy jobban kommunikáljak, és megértsem az anyanyelvi beszélőket is. Sokat megtudtam bolygónkról és annak biztonságáról is. Megtanultuk, hogyan aknázzuk ki és használjuk ki az erőforrásait. Érdekes volt, hogy még mindig nem tértünk át újrahasznosítható energiára, bár lehetett. Furcsa, hogy nem törődünk bolygónkkal csak azért, mert többet törődünk a profittal. Igaz, hogy a nem újrafelhasználható fosszilis tüzelőanyagok olcsóbbak, de jelentősen károsítják a bolygót. (Hegyközi Bálint 8.a)

A Dublini utazás során sok-sok mindere volt lehetőségem. Megtudhattam, hogyan élnek az ír emberek, milyen ételeket esznek, milyen a közlekedésük, a vendégszeretettük.

Ami számomra furcsa volt az első pár napban, az időjárás. Mi tavaszból átcsöppentünk a őszre. A levegő egyáltalán nem volt olyan meleg mint itthon, sőt kifejezetten hűvös volt, és sokat esett az eső, különösképpen és nagyon szeretem az eső illatát, ezért nekem nem okozott kellemetlenséget, hogy ennyire esett.

Nekem legeslegjobban a közlekedés tetszett. Nagyon bejött, hogy emeletes buszon volták kb. mindenhol, volt mindegyik buszon töltő, és kifejezetten tiszta volt a jármű. Nagyon furcsa volt viszont, hogy az írek átmennek a piroslámpán elég gyakran, és még a gyalogosoknak is van sárga lámpájuk. Az autók odafigyelnek a gyalogosokra, és sok helyen megadják nekik az elsőbbséget. Ami még tetszett az az, hogy az iskolához magunktól kellet eljutni, igy volt lehetőségünk önállósodni, én még a google mapsat is sikerült elsajátítanom.

A legnagyobb élményem viszont a Phoenix parki látogatás volt. Érdekes, mivel és kifejezetten nem szeretek ilyen parkokban járni, de ott nagyon jó élményem volt. A park gyönyörű szép, nagyon tiszta, és gondozott. A legeslegjobb a parkban a benne lévő állatok voltak. Nagyon sok őzikét láttunk egy nyílt terepen, volt pöttyös, sima világos barna, sötét barna, még kicsi bébi őzikéket is láttunk. Meglehetett őket simogatni, és még a közeli fákról lévő leveleket oda is lehetett nekik adni, hogy megedjek. Én különösen félek sok állattól, de ezek az aranyos őzikék nagyon tetszettek és egy élmény volt az ott töltött pár óra.

Szeretem az ott töltött tanórákat is. Nem tudtam, hó ilyen sok dolgot lehet csinálni amivel én magam tudok segíteni a földön. Megismertem nagyon sok honlapot, megtudtam mennyi az ökológiai lábnyomom, milyen márkák környezet barátok, és melyikek nem. Azt is megtudtam, hogy egy műanyag mennyi minden tönkre tehet a környezetben, és, hogy az állat világ mennyire pusztul. Milyen sok szén-dioxid van a levegőben és sok más káros anyag ami előbb utóbb nem csak a földet károsítja hanem minket embereket. Nagyon sok új kifejezést tanultam angolul amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek.

Ez az egy hét nagyon sokat segített a továbbiakban számomra, és szerintem a többiek nevében is elmondhatom ugyan ezt. (Kapuvári Napsugár 8.a)

„Leginkább a Trinity College tetszett. Nagyon érdekes és szép hely volt. Az ott tanuló diákok nagyon szerencsések és biztosan nagyon okosak lehetnek, hiszen ez Dublin legnemesebb egyeteme. Nagyon barátságos és segítőkész volt mindenki ott.

Meglepő lehet, de az ottani buszozások: reggel, délután. Nagyon élveztem ezt a részét a napnak. A buszok tiszták és az utasok figyelnek egymásra és a környezetükre. Mindenki megpróbál segíteni a rászorulóknak és feldobni a másik ember napját.

Önállósodhattam. Én osztottam be az időmet és nagyon felszabadító érzés volt. Megtanultam értékelni amim van és nagyon sok témában bővíthettem a tudástaram.

 A környezetszennyézésről, a nyilvános és további közlekedések hatásairól, az éhezésről, az újra hasznosításról, a veszélyeztetett állatokról, a ruha vásárlásról, a vegánságról és a környezetünk megóvásáról. Ezek mind nagyon fontos dolgok és örülök, hogy többet tudok róluk.” (Laczkó Sára 8.a)

„A legjobban az tetszett a programban, hogy sok új helyet és sok új embert ismerhettem meg. Számos helyi nevezetességet láttam. Legnagyobb élményem, amikor a parton néztük a végtelenbe nyúló tengert. Láttam, ahogy a barátaim, osztálytársaim boldogok. Az új lehetőségem az volt, hogy tudom magam megértetni más nyelven. Szocializálódni tudtam, és már nem félek az angol nyelvet használni. Azt tanultam a mobilitás során, hogy hogyan nyilvánuljak meg idegen országban, nem a saját anyanyelvemen. Bármikor szívesen visszautaznék. Összességében úgy érzem, nagy hatással volt ez az út az angol nyelvi fejlődésemben.” (Lukács Laura Panna 8.a)

„Nekem Dublin belvárosi atmoszférája tetszett a legjobban. Az ír kultúra elnyerte helyét a szívemben és remélem a jövőben ismét visszatérhetek Írországba. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor egyedül közlekedhettünk a városban. Olyan volt, mintha mi is ír polgárok lettünk volna és ez szerintem nem mindennapi élmény. Korábban nem volt lehetőségem repülővel elutazni egy távoli, számomra ismeretlen országba, ezért ez egy különleges és új lehetőség volt. Megtanulhattam és megtapasztalhattam milyen az élet külföldön. Betekintést nyerhettem az ír gasztronómia világába és megtanultam, hogyan kell környezettudatosan cselekedni. „ (Nagy Elizabet 7.a)

„Számomra legjobban howthi túra tetszett. A legnagyobb élmény számomra a Tengerben való fürdés és a szarvas simogatás. Számomra hatalmas lehetőség volt ,hogy új emberekkel és egy teljesen más kultúrával ismerkedhetem meg. Az utazás során megtanultam másik országban teljesen önállóan közlekedni és kommunikálni az emberekel. „ (Vidéki Zalán 8.a)