Határtalanul blog

Határtalanul! Rákóczisok Erdély-Tündérországban

Előkészületek

A Határtalanul! pályázat kiírását követően tanáraink rövid tanakodás után úgy döntöttek, pályáznak egy 5 napos Erdélyi kirándulásra, nekünk akkor még 6-os diákoknak. Már 7-esként, a tanév elején tudtuk meg, hogy nyertünk és a tanév végén 44 diák 5 tanárral elutazhat 5 napra Erdélybe.

A tanév ment a maga útján. Sokat tanultunk, igyekeztük összeszedni magunkat, hogy az utazók között lehessünk. Márciusban tanáraink elkezdték a szervezést, egyre gyakrabban emlegették a kirándulást.

Május elején elérkezett az idő, hogy minket is bevonjanak az előkészületekbe. Földrajz-, töri-, magyarórákon beszélgettünk róla, felelevenítettük a Trianonról, a Kárpátokról tanultakat. Énekórán elkezdtük gyakorolni a székely himnuszt, amit egyébként is eléneklünk minden évben a Nemzeti Összetartozás Napján rendezett iskolai ünnepségen.

Az előkészítő órát a földrajztanárunk tartotta az indulás előtti pénteken, ahol összefoglalta, amikről eddig beszéltünk, elmondta az útvonalat, megnyitottuk a projektnaplókat. Csoportokban keresztrejtvényt és teszteket oldottunk meg.

Május 15., hétfő

Reggel fél 6-kor még kicsit álmosan, de nagyon izgatottan várakoztunk az iskola parkolójában, ahová nem sokkal később megérkezett a buszunk és 6 órakor megkezdődött a „Határtalanul!” kalandunk.

Első megállónk Nagyvárad volt, ahol egy térkép segítségével csoportokban fedezhettük fel a belvárost.

Kicsit esett az eső, de ez minket nem zavart.

A belvárosból elsétáltunk a bazilikához, ahol szalagot kötöttünk Szent László szobrára, meghallgattuk az iskolatársaink kiselőadásait, majd indultunk tovább a Királyhágóra.

A Királyhágón kicsit kinyújtóztattuk magunkat, majd indultunk tovább, mert a szállásunk még nagyon messze volt. Nagyon messze… Az utolsó kilómétereken már igazán türelmetlenek voltunk, már a hegyek látványa sem tudta lekötni a figyelmünket. A kicsit hosszú út után, megérkeztünk a szállásunkra, Nyikómalomfalvára, ahol örömmel vettük birtokba a szobáinkat.

Este még sokáig beszélgettünk és röhögcséltünk. Szegény tanáraink….

Május 16., kedd

A fél 7-es ébresztő nagyon rosszul esett szinte mindenkinek, de kíváncsian vártuk, hogy mi lesz az aznapi program.

Reggeli után a Gyimesekbe indultunk, ahol először egy túrára indultunk a Széphavasi kápolnához. Mi, alföldi gyerekek nem szoktuk meg a hegyeket és a túrázást, de a gyönyörű látvány hamar elfelejtette velünk a fájó lábunkat.

Felfelé baktatva medvés sztorikkal szórakoztattuk egymást, csodáltuk a számunkra szokatlan virágokat, növényeket. A kápolnától nagyon szép volt a kilátás. Kicsit pihentünk, majd indultunk tovább az Ezeréves határhoz. Itt is meghallgattuk az társaink kiselőadásait, megnéztük az egykori karanténházat és a 30-as őrházat.

A Rákóczi-várhoz azonban nem tudtunk felmenni, mert felújítják, pedig igencsak kíváncsiak voltunk iskolánk névadójának a várára.

A Gyimeseket elhagyva Csíksomlyó volt a következő cél. Itt is a szokásos kiselőadásokkal kezdtünk, majd ezeket tanáraink kiegészítették. Egy gyors templomlátogatás után, elindultunk a nyeregbe. Útközben megnéztük a Barátok feredőjét.

Rá kellet jönnünk, hogy nálunk a fürdők bizony melegebbek. A nyeregbe felérve leültünk a Makovecz-oltár lépcsőire, és bár nem hittünk a szemünknek, de szemben az erdő szélén medvét láttunk. A szemfülesek kétszer is.

Volt nagy ujjongás! Csíksomlyó után, a maciélménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállásra. Este aztán nagy izgalommal hívtuk a szüleinket, hogy milyen kalandban volt részünk.

Május 17., szerda

Reggeli után a Gyilkos-tóhoz indultunk. Nagyon szép, erdős, kanyargós tájakon buszoztunk.

A tanulást itt sem úsztuk meg, mert a növényzeti öveket kellett felelevenítenünk… A Gyilkos-tónál ismét meghallgattuk a tó keletkezését és a legendáját, majd gyalog indultunk a Békás-szorosba. A kb. 1 órás séta során csak tátottuk a szánkat, hogy ilyen helyek is léteznek.

A szoros végén nagyon örültünk mert várt minket a buszunk. Ebédre nagyon finom mícset ettünk a Gyilkos-tó partján. Gyergyóból még nem haza indultunk, hanem elmentünk a székelyderzsi erődtemplomhoz. Itt már megint azzal nyaggattak a tanáraink, hogy mit tudunk az Unescóról és a világörökségekről.

Szerencsére a helyi vezető gyorsan megmentett minket és a templomon kívül arról is mesélt, hogyan élnek ebben a kis faluban a fiatalok.

A templom után, mi bizony minden lyukba bemásztunk, felmentünk a bástyákba és a harangtoronyba. Székelyderzsen annyira elszaladt az idő, hogy sietnünk kellett, hogy hazaérjünk vacsorára, és még egy kicsit bolondozhassunk az utolsó este ezen a szálláson.

Május 18., csütörtök

Reggeli után elhagytuk a szállást és elindultunk visszafelé. Na, azért még nem haza!

Este már Torockón aludtunk. De előtte még megnéztük Farkaslakán Tamási Áron sírját, felemlegették tanáraink, hogy az egyik műve kötelező olvasmány lesz. Farkaslaka után Korondon álltunk meg, de nem a fazekasokhoz mentünk először, hanem a borvizet kóstoltuk meg. Innen mentünk szuveníreket vásárolni.

Fakardtól kezdve áfonyalekváron keresztül minden került a táskánkba. Innen Parajdra mentünk, ahol lemenetünk a sóbányába. Álmélkodva hallgattuk a kiselőadást, hogy mennyi só van körülöttünk. A bányából kiérve megrohamoztuk a sóárusokat… Nagyon érdekes volt, hogy buszokkal vittek le minket a bányába, és azok az óriási termek is nagyon tetszettek nekünk.

A bánya után még egy pizzázásra is jutott időnk mielőtt újra buszra szálltunk és meg sem álltunk Kolozsvárig, ahol már vártak minket a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban. Először megcsodáltuk a gyönyörű épületet, majd belehallgatunk egy kórus próbájába is. Meséltek nekünk az iskoláról, az iskolarendszerről, a tantárgyakról, az értékelésről. Az ismertető után csoportokba rendeződtünk, és hetedikes diákokkal indultunk Kolozsvár felfedezésére.

A felkerestük Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály templomot és Mátyás király szobrát. A téren éppen egy rendezvény zajlott, így itt nem helyeztük el a szokásos nemzeti színű szalagunkat. Nagyon jó volt így felfedezni Kolozsvárt, nagyon aranyosak és kedvesek voltak a minket kísérő diákok.

Néhány közös kép és a búcsúzás után elindultunk az utolsó szállásunk felé Torockóra. A Tordai-hasadék felé mentünk, így a tetőn meg tudtunk állni és szuper naplementés képeket készítettünk. Az utolsó szállásunk Torockón, a falu központjában volt, pont a Székelykővel szemben.

Május 19., péntek

Reggeli után sétáltunk egyet Torockón, megnéztük a műemlék házakat, meghallgattuk az aktuális kiselőadásokat, gyönyörködtünk a Székelykőben.

A rövid faluséta után Vajdahunyad felé vettük az utunkat. Útközben próbáltuk feleleveníteni a történelemből tanultakat: Hunyadiak, kenyérmezei csata.

Az éppen felújítás alatt álló várban kb. 1,5 órát töltöttünk. Itt is felmásztunk minden toronyba, kikukucskáltunk minden ablakon és lőrésen.

Utolsó állomásunk Aradon volt, az Aradi vértanúk emlékművénél, ahol koszorút helyeztünk el.

Aradon ért véget az 5 napos tanulmányi kirándulásunk programja, innen már hazafelé vettük az irányt.