Útinapló

Határtalanul! Történelmi és földrajzi barangolások Erdélyben

Előkészületek

Az idei tanévben is sikeresen pályázott iskolánk a Határtalanul! tanulmányi kirándulás hetedikeseknek programra, aminek köszönhetően az évfolyamunkról 35 diák utazhatott Romániába, Erdélybe 5 napra 4 tanár kíséretében.

Mivel az indulás közvetlenül a tavaszi szünet utánra esett, így az előkészítő foglalkozásokat már jóval hamarabb megtartottuk.

A tanári előkészületek után itt kezdődött a mi bevonásunk is az utazási előkészületekbe. Földrajz-, töri-, magyarórákon beszélgettünk róla, felelevenítettük a Trianonról, a Kárpátokról tanultakat. Gyakoroltuk a székely himnuszt, amit egyébként is eléneklünk minden évben a Nemzeti Összetartozás Napján rendezett iskolai ünnepségen.

Az előkészítő órát a földrajztanárunk tartotta a tavaszi szünet előtti szerdán, ahol összefoglalta, amikről eddig beszéltünk, elmondta az útvonalat, megnyitottuk a projektnaplókat. Csoportokban pedig a Barangoló digitális tudástár feladatait oldottuk meg.

április 8., hétfő

Reggel fél 6-kor már nagyon izgatottan gyülekeztünk az iskola parkolójában, ahová nem sokkal később megérkezett a buszunk és 6 órakor megkezdődött a „Határtalanul!” kalandunk.

Szeged felé vettünk az irányt mert a határt Nagylaknál léptük át. Innen az első utunk Aradra vezetett, ahol a koszorút helyeztünk el az aradi vértanuk vesztőhelyén emelt emlékműnél, valamint meghallgattuk a kiselőadásokat.

Itt nem sokat időztünk, hanem indultunk is tovább Vajdahunyadra. Útközben kicsit felelevenítettük a magyarból Déváról tanultakat, valamint a Hunyadi család történetét is. A várban kb. 2 órát töltöttünk. Részben van felújítva és egy fotózásba, valamint egy kosztümös filmforgatásba is belecsöppentünk.

Vajdahunyad után ismét egy hosszabb utazás várt ránk, hiszen a szállásunk Torockón volt, ahová este 7 óra körül érkeztünk meg. Vacsora majd a szállás elfoglalása után megbeszéltük a következő nap programját, majd megpróbáltunk elcsendesedni. Több-kevesebb sikerrel.

április 9., kedd

Reggeli után sétáltunk egyet Torockón, megnéztük a műemlék házakat, meghallgattuk az kiselőadásokat, gyönyörködtünk a Székelykőben, majd Kolozsvár felé vettük az irányt.

Útközben megálltunk a Tordai-hasadék bejáratánál is néhány fénykép erejéig. Kolozsváron egy kb 1 órás városnéző sétán vettünk részt. A séta közben érintettük a református templomot, a hajdani várfalat és a megmaradt bástyát, a sárkányölő Szent György szobrát, a főtéren a Mátyás szobrot és a szépen felújított Szent Mihály templomot. A városnézésünk Hunyadi Mátyás szülőházánál ért véget.

Kolozsvárról Tordára mentünk, ahol egy pizzázóban megebédeltünk majd a Tordai sóbányát vettük célba. A sóbánya nagyon érdekes volt, itthon nem látthatunk ilyet. Lent mindent kipróbáltunk, amit csak ki lehetett, nagyon érdekes volt óriáskerekezni a felszín alatt több 10 méterrel. A bánya után kicsit pihenhettünk a buszon, mert innen már a szállás felé indultunk. Megálltunk még ugyan Farkaslakán Tamási Áron sírjánál, de ott volt egy másik csoport is, így éhesen, fáradtan nem vártuk meg őket, hanem az utolsó napon újra megálltunk itt. Nyikómalomfalvára este fél 8 körül érkeztünk meg, ahol nagyon jól esett a meleg vacsora.

Április 10., szerda

Reggeli után kicsit izgatottan indultunk a Gyimesek felé, mert ezen napon mentünk iskolalátogatásra Szépvízre. Kíváncsian vártuk a találkozást az itteni gyerekekkel. Kicsit megilletődve szálltunk le a buszról és ők is ugyanennyire voltak félszegek mint mi. Felvezettek minket egy tanterembe és rágcsálni valóval kínáltak. Az igazgatónőjük mesélt egy kicsit a sulijukról, az osztályozásról, a tantárgyakról. Majd lementünk az udvarra focizni, ahol már kisebb csoportokban elkezdtünk beszélgetni egymással. Mire véget ért a mérkőzés már címeket is cseréltünk egymással.

Innen a Gyimesbükkre menünk tovább. Megnéztük a Karanténházat és a 30-as vasúti őrházat. Sajnos a Rákóczi várat még újítják, így azt csak lentről néztük meg. Itt sokat beszéltünk a történelemről és a trianoni békekötésről.

Gyimesbükkről Csíksomlyó felé indulunk, de még előtte megálltunk a Gyimes-hágónál és tettünk egy rövid kb. 5 km-es túrát a Pogányhavasra, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a Gyimesek és a Csíki-medence felé is. Voltak, akik a kereszt közelében még egy geoládát is találtak.

A túra után még mindig volt hátra egy program. Megálltunk Csíksomlyón és megnéztük a kegytemplomot. Akinek volt kedve megnézhette közelebbről a Szűz Mária szobrot is. A templomtól együtt mentünk a Barátok feredőjéhez és a borvízforráshoz, amit meg is kóstoltunk. A nyeregben lévő szabadtéri oltárhoz már mindenki a saját tempójában ment, hiszen mi nem szoktuk meg az ekkora emelkedőket. Kicsit pihentünk az oltárnál, majd a Salvator-kápolnához sétáltunk, ami bár már elég késő volt, de szerencsére nyitva volt még, így belülről is meg tudtuk nézni. Innen már egyenesen a szállásra mentünk, ahol nagyon jól esett a vacsora és a pihenés is.

április 11., csütörtök.

Reggeli után Székelyudvarhelyen keresztül Gyergyóba indultunk. Kicsit megálltunk a Zeteváraljai-víztározónál, majd meg sem álltunk a Gyilkos-tóig. Nagyon szép volt a táj útközben. Nagyon tetszettek a kis faházak a Libán-tetőn, és a kanyargós út Gyergyószentmiklós után. A Gyilkos-tóhoz érve leszálltunk a buszról és kényelmes tempóban körbesétáltuk a tavat, bár a végén kicsit megizzadtunk. Nem akartunk túl nagyot kerülni, így néhány vastag farönkön keltünk át a patakon. Szerencsére senki sem esett bele.

A séta után újra buszra szálltunk és lementünk a Békás-szorosig. Itt a szoros elején lerakott minket a busz és továbbment a parkolóig, mi pedig utána sétáltunk. Szájtátva néztük a meredek sziklafalakat, majd finom kürtöskalácsot ebédeltünk. A buszra visszaszállva még nem hazafelé vettük az irányt hanem Gyergyószentmiklóson találkoztunk egy túravezetővel, aki a tekerőpataki Súgó-barlanghoz vitt minket. A busz szerencsére sokáig fel tudott menni, így nem sokat kellett gyalogolnunk. Először a menedékháznál mesélt a barlang elhelyezkedéséről és a környékről, majd újabb meredek ösvény következett, hogy elérjük a bejáratot. A barlang érdekessége, hogy 1200 m magasan fekszik és nincs kiépítve. Sem járda, sem világítás nincs bent, mi is elemlámpákat kaptunk azzal tudtunk világítani. A barlanglátogatás után egyenesen a szállásra mentünk, ahol vacsora után próbáltunk kicsit összepakolni, hogy másnap reggel könnyebb legyen hazaindulni.

április 12., péntek

Reggeli után bepakoltunk a csomagjainkat a buszba és útra keltünk hazafelé. A hosszú utazás alatt még várt ránk néhány megálló. Esőnek megálltunk Farkaslakán Tamási Áron sírjánál, ahol szerencsére most nem volt rajtunk kívül senki, így nyugodtan meg tudtuk nézni, és felkötöttük a nemzeti színű szalagot is.

Következő állomásunk Korond volt, ahol kaptunk egy órás szabadidőt, hogy mindenki kedvére szétnézhessen a gyönyörű kerámiák között és vásárolhasson kisebb ajándékokat. Innen egy hosszabb utazás következet, mert legközelebb csak a Királyhágón álltunk meg egy kis időre megmozgatni magunkat, mert volt még egy program hátra. Nagyváradon tettünk egy sétát a belvárosban. megnéztük a Fekete Sas Szállót, a főteret, a Holdas templomot, a neológ zsinagógát, a színházat és a nyugatosok szoborcsoportját, majd a bazilikához mentünk a busszal. Itt a Püspöki Palotát és a bazilikát néztük meg, csoportképeket készítettünk és nemzeti színű szalagot kötöttünk a Szent László szobor talapzatára, hiszen annyiszor emlegettük az út során. Nagyon szép volt Nagyvárad, de mi nem bántuk, hogy már nem kell több mindent megnéznünk.

Kecskemétre az este 8 óra után értünk, ahol már a vártak minket a szüleink a parkolóban.

Nagyon szép utazás volt, sok szép helyen jártunk, új élményekkel gazdagodtunk, új barátságokat kötöttünk, nagyon jól éreztük magunkat.