Parádfürdői ifjúsági Tábor

Hírös Agóra-Parádfürdői ifjúsági Tábor és Erdei Iskola

( Zöld ernyő program )

2015. szept. 14-18.

BESZÁMOLÓ

A kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 8.d osztályának 23 tanulója felejthetetlen egy hetet töltött a fenti táborban.

A hétfői napon a helyi Kertvárosi Általános Iskola hatodikosaival szerencsésen megérkeztünk. Tanulóinkat egy faház három szobájában szállásolták el, közel a pedagógusok apartmanjához. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek sokszor önállóan szervezzék a napjaikat, s mégis elérhető közelségben legyenek a felnőttek.

Már az első nap délutánján sem unatkoztunk. Az erdőjárás tudományába és a térképészet alapjaiba kaptunk bepillantást egy rövid, de annál keményebb túra keretében a Vörös várhoz. Az alföldi tájhoz szokott szemet elkápráztatta a csodálatos kilátás, amivel a tábor egész ideje alatt képtelenek voltunk betelni. Olyannyira, hogy az első napon gyermekeink nem is nagyon akartak aludni, mondván, hogy nem ezért mentünk.

Talán ezért is indult egy kicsit nehezen a második nap interaktív környezetórája, de szép lassan sikerült ráhangolódnunk a környezettudatos magatartásra. Mivel fáradtak voltunk, sikerült néma csendben ülni és figyelni az erdő titkait: a neszeket, illatokat, a suhanó felhőket, a közelben csordogáló patak hangját. Délutánra azonban erőt gyűjtöttünk, majd a közösen gyúrt és nyújtott kenyérlángost megsütöttük a szabadtéri kemencében. A fiúk most is előszeretettel versengtek favágásban csakúgy, mint másnap a szalonnasütéshez. Amíg a finomság megsült, ügyességi akadálypálya várta a bátrabbakat, bár egyáltalán nem volt veszélyes. Ezen a második napon már senkit sem kellett altatni, s ez végig így is maradt.

A harmadik nap volt talán a legkeményebb. Egy geológiai- botanikai túrán vehettünk részt az Ilona- vízeséshez. Fárasztó, de csodás út volt. Besötétedés után a tábor felnőtt lakói egy kis ijesztgetős bátorságpróbára hívták a gyerekeket, amelyet még ma is emlegetünk mindannyian. Megmutatta számunkra az erdő a másik arcát is, amellyel még sokan nem is találkoztunk.

A csütörtök délelőtt gyorsan elröpült. A táborvezető kalauzolt végig bennünket a környéken: a fürdőben, a timsóbányában, a vadaskertben s a közeli bazársoron. A délutáni vadismereti foglalkozást és a hozzá kapcsolódó erdei sétát a fiúk különösen élvezték. Nem minden nap találkozik az ember egy igazi vadásszal, aki nagyon élményszerűen beszélt a gyerekeknek. Ezen a napon még nemezelés, esti csillagles, csillagászati előadás, tábortűz és diszkó várta a táborlakókat. Egy rögtönzött „díjkiosztón” pedig mindenki oklevelet kapott erdőismeretből.

Az utolsó nap délelőttje takarítással, csomagolással a szobák átadásával telt, majd délben indultunk haza Kecskemétre.

Több osztályfőnöki órán dolgoztuk fel az élményeket. A gyerekek elmondták, hogy nagyon sokat tanultak ember és természet kapcsolatáról, felelősségről, empátiáról. Megtapasztalták, hogy valóban a természetnek nincs szüksége ránk, csak nekünk a természetre. Mindenki fantasztikusan érezte magát, bármikor visszamenne, s vágynak arra, hogy a behavazott, téli Mátrát is lássák, mert most szerencsére a 28 fokos szeptemberi nyárba csöppentünk.

Köszönjük a tábor valamennyi dolgozójának áldozatos munkáját, a gördülékeny szervezést, a rengeteg programot, s azt, hogy egyetlen percig sem unatkoztunk.

Kecskemét,2015-10-17

Dávidné Fekete Ildikó

kísérőtanár