Szerda délután furcsa illatokat érezhettél és lila füstöt láthattál a kémia terem körül. Nem-nem a szakács nem volt figyelmetlen, és az iskola sem gyulladt fel. Tehát holnap nyugodtan jöhetsz iskolába… A furcsaságok oka Marika és Ági néni volt, akik látványos kísérletekkel varázsolták el az érdeklődőket…
A Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) iskolai kísérlet akcióval indítja el a 2011-es „Kémia Nemzetközi Éve” magyarországi programsorozatát. Az MKE által kezdeményezett akcióban önkéntesen bármely általános és középiskola részt vehetett - minimum egy vagy több látványos kísérlet bemutatásával, melyet azonos napon (2011. január 26.) és azonos időben (11.00-15.00 óra között) kellett megszervezni.
Szerda délig összesen 135 helység 269 iskolája regisztrált, hogy részt vesz az akcióban. A rendezvény mottója: VÍZZEL TÜZET - TŰZZEL VIZET!
Sok lehetőséget látok a programban –meséli Szliváné Rab Mária. Ez egy reklám a kémiának, ami sokszor a háttérbe szorul. Cél az érdeklődés újbóli felkeltése a tantárgy iránt. A körülöttünk lévő világot átjárja a kémia, mégis olyan keveset tudunk róla.
Egyetlen általános iskolaként neveztünk Kecskeméten, de ettől én nagyon lelkesen vetettem magam a munkába. Ezt a csupa pozitív visszajelzés igazolta. A gyerekek nagyon élvezték. A kezdeti megszeppenés után akkora siker lett a kézben történő hidrogénpukkantás, hogy még a három óra után is sorban álltak a robbanó buborékokért.
Az a helyzet, hogy a mai gyerekeknek nehéz újat, vagy olyat mutatni, ami igazán elvarázsolja, maradandó élményt okoz - kicsit elgondolkodva folytatja. Ezt be kell ismerni. A sok számítógépes játék és a filmek okozta élménnyel nehéz versenyezni. Ez a programsorozat pont erre ad lehetőséget. Muszáj a látványosság, a tanulók testközelből tapasztalják meg a kémiát.
Mindent sikerült bemutatnunk, amit elterveztünk – mondja nevetve. Papírhajót gyújtottunk meg nátriummal, hidrogént robbantottunk, szökőkút kísérleteket hajtottunk végre és sikeresen megmutattuk a jód és az alumínium reakcióját víz társaságában- csak, hogy néhányat említsek.
Nem voltunk kötve a 45 perchez, a gyerekek is be voltak vonva, ők is végigizgulták az eseményeket. Ez nem egy szokványos tanóra, más a tanár diák viszony. Azt hiszem sikerült elérnünk, hogy ezután a diákjaink egy kicsit másképp gondoljanak a kémiára.
Itt is fennt vagyunk: